Balmazújvárosi Semsey Kastély

Balmazújváros első kastélyait a siklói Andrássy családhoz köthetjük. 1753-ban Mária Terézia Andrássy Zsigmondnak adományozta Balmazújvárost, akitől az uradalmat két fia veszi át, név szerint ifj. Andrássy Zsigmond és István. Andrássy István és felesége a mai kastély helyén álló ún. földesúri kastélyban lakott, amelyhez külön istálló és tiszttartó lakás tartozott. Az ifjabb Andrássy Zsigmond pedig a kúriában lakott, amelyet kis kastélynak neveztek, ezt az épületet 203-ban bontották el. Zsigmond tulajdonában volt ugyanakkor a mára már szintén megsemmisült Karácsonyfoknál álló kúria is. A fent említett két Andrássy fiú örökös nélkül hal meg, így a birtok visszaszáll a koronára. I. Ferenc pedig 1798-ban Semsey Andrásnak adományozza a területet, aki a ma is álló kastélyt építette.

Az új kastély a korábbi „földesúri kastély” helyén épült, a munkálatok már 1798-ban elkezdődtek az Andrássy család által felhalmozott építőanyagból, ugyanis ők új reprezentatív rezidenciát akartak építeni. Egy későbbi tiszttartói levélből tudjuk, hogy Semsey András már 1805-re elkészült az új kastéllyal és a hozzákapcsolódó több hektáros kastélykerttel. Az épületről ezen szakaszáról nincs az építészeti stílusra vonatkozó információnk, de valószínű, hogy későbarokkos jegyek uralkodtak rajta. A mostani késői klasszicista stílusát az 1840 körüli átépítés során nyerte el. A kastélyt a XIX. század végéig folyamatosan használták, utána már csökkentett bútorral csak vadászatokra, többnyire csak a jószágigazgató lakta. A kastély utolsó Semsey családból származó tulajdonosa Semsey András Andor, aki 1941-től Argentínában élt. A kastély 1944-től deportáló helyként szolgált, majd a háború után államosították és többféle funkciót töltött be, volt könyvtár, művelődési központ, OTP, utoljára pedig bútorraktár. 2004-től üresen, elhagyatottan áll.

A kastély az őt övező hajdani kastélykert dél-nyugati részén áll, egy szintes, téglalap alaprajzú klasszicista épület. A délnyugati oldalon középrizalittal és oldalrizalitokkal vízszintesen tagolt homlokzatot figyelhetünk meg, amelyeket 1+2+3+2+1 arányban tovább tagolnak falnyílások. A középső rizalit felett, a timpanonban a Semsey család címere állt, amelyből mára csak a címert körbefogó koszorú látható. A középső részt a timpanon alatt négy ión fejezetű pilaszter osztja három részre. Az épület szimmetria tengelyében áll a mostani főbejárat, amelyet a második világháború után nyitottak egy ablak helyén, előtte csak az udvar felől volt bejárata a kastélynak.

Az északkeleti oldalon, az épületen csak középen van rizalit, így három közel egyforma nagyságú falsík keletkezik, amelyet 4+5+4 aranyban tovább tagolnak nyílászárók. Középen négy dórszerű pilléreken nyugvó kocsiáthajtót láthatunk, amelynek lapos tetejét hajdan süttői márvány borította. Az épület középső tengelyében osztott kazettás ajtók vannak, az első szinten az erkélyre a kijárat, a földszinten pedig a hajdani főbejárat helyezkedik el. A földszinten az pillérekkel szemben négy dór pilasztert fedezhetünk fel, emeleten pedig összesen hatot mert a rizalit szélénél is van még plusz egy-egy. A középső kiugrás felül egy fogazott főpárkány zárja, amely alatt az épületet teljes egészébe körülfutó osztópárkány található, amely közvetlenül az emeleti falpilléreken nyugszik,a fentihez hasonló párkány található a két szint találkozásánál.